A tudás örömétől a szellemi vakságig

Írások a kultúra mámoráról és a műveltség leárazásáról

Előzetes ​figyelmeztetés:
Kedves Olvasó, e kötetben rövid-közepes írásokat találsz a legkülönbözőbb témákból – vannak titokzatosak, tiltottak, irodalmi kuriózumok, és bocsánat, de filozófiai krokik is szerepelnek a halmazban. De te bizonnyal találsz egyet-kettőt, ami villámként csap agyadba, lelkedbe, szívedbe. Egyébként ezt a könyvet nem kell egyfolytában, az esszéket egymás után olvasni. A mai gyors világban fő a hirtelen élmény, szikrázó benyomás. Kapj ki egyet, ami felébreszt, a többit aznapra hagyd a francba. Aztán lehet továbbmenni.
Mondanám, hogy cinikus meg anarchista vagyok ezeket a jegyzeteket írva, de nem mondom, kíváncsiság és pesszimizmus vezérelte ezeket az esszéket. Kivéve néhány zenei beszámolót, ahol nem lehet viccelődni, csak hallgatni (és ­elszállni a transzcendenciába…).
Amúgy meg a bunkók eluralkodása a világban, Nyugaton és Keleten egyaránt, tényleg felbassza az agyamat: miért olyan természetes, hogy egyre több stupid vérengző (analfabéta, laposföld-imádó) mondja meg (csinálja) a világban a tutit?
A bunkók uralomra törését nem bocsátom meg, akkor se, ha világirodalmi kavarásról, a kutyusok imádatáról, netán filozófiáról írok e karcolatokban. Mert antibunkó bosszankodásom az itt következő gondolatok cantus firmusa, vezényszava, ha úgy tetszik. (Sajnos a bunkókat már nem lehet csak úgy leszarni, sokan vannak…)
De ha beleolvasol az itt viruló írásokba, azért láthatod, hogy a káromkodásokon túl itt egy úriember fogja a tollat, illetve kalapál a klaviatúrán: így aztán a kultúra, az örök szellemi fenség, a Bildung elátkozott valósága legyen e beköszönő soraim végszava.

Szerző: Almási Miklós
Kiadó: Kalligram, 2024
235 oldal, füles, puhafedeles
új állapotban