Apróka eszponka

E könyv talányos címének mindkét szaváról értekezést lehetne írni. Olyasmiket is, amelyek jellemzőek arra a nyelvi világra, amelyben a magyart tanító Máthé Kriszta szövegei születtek. Az eszponkáról ő is leírja, hogy a gyermekek (és a helyiek) nyelvében a biztosítótű neve. A helyi román nyelvjárásból való a szó, tesszük hozzá mi, a románban sponcă, és általánosabban „kapocs” a jelentése. A románok az oroszból vették át, mint sok más szlavizmust is ebben a nyelvi térségben. Frumósza jelentős települése a moldvai magyaroknak, az itteni katolikusok ősei a madéfalvi veszedelem székely menekültjei voltak. A nevét magyarították ugyan Szépfalura, mégis a Frumósza maradt meg általános használatban. A román (hivatalos) név, a Frumoasa, három más településnek is neve Romániában, jelentése a főnevesített „szép” nőnemű alakban.

Máthé Kriszta belső látásának és empátiájának lényege a megértés: az emberek, a közösség, a hagyomány és a mostani helyzet megértése és elfogadása. A bánaté, a szomorúságé és a tragédiáké is. Szövegeiben nincs harc és küzdelem, a munka és az élet van. Ritka kivétel, hogy az ő megértő jósága nem gyengeséggel társul, hanem erővel és akarattal. Olyan erővel és akarattal, amely az élethez, különösen az itteni élethez kell. Az embert és az emberek mindennapi lelki életét látja, nem az egyházakat és egyháziakat, még kevésbé az acsarkodó politikusokat, és képes megszelídíteni, maga mellé állítani az oktatás hivatalos vezetőit is. Úgy aggódik a gyermekekért, ahogy mindnyájan aggódunk gyermekeink jövőjéért. De teszi is értük, amit megtehet.

Van varázsa a moldvai magyar világnak és vannak csodák. Ezek jelennek meg az eszponkákban.

Péntek János és Tóth Attila   (részlet az előszóból)

Szerző: Máthé Kriszta
Kiadó: Europrint, 2017
186 oldal, keménytáblás
új állapotban
240x170mm