A boldogság 33 pillanata

Tartalom

A pétervári németek kalandos feljegyzéseiből

Miközben dohányoztunk, minden földi jóval eltelve, arról beszélgettünk, hogy küldetésünket végül is sikeresen teljesítettük. Mindazonáltal el kellett ismernünk, hogy nem ment minden tökéletesen. Boriszt például kiszállították. A velem szemben ülő ekkorra elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy bevallja: a hátsó ablakon át látta, hogy a botütések alatt támolygó Boriszt a mocsár felé terelik. Egyetértettünk abban, hogy ez nem jó jel Borisz további sorsára nézve, tekintettel arra, hogy már régóta szívbeteg volt.

Ingo Schulze kiválóan tud távolságot és közelséget tartani, csodálkozik, de nem furcsálkodik, megmerül, de nem dagonyázik anyagában, egy szóval: tudja a helyét, érzi az arányokat, ezért képes nem csupán beszélni, hanem mondani is ezt-azt a boldogságról...
Hogy látomást látna, az némi túlzás, csupán a várost látja valami gyors és gyönyörű változásban, mintha egy több dimenziós kamerával, időben és térben végigsvenkelnénk Szentpétervár írói másán: összefogott nagyon erős pillanatkép. (Parti Nagy Lajos)

Szerző: Ingo Schulze
Fordító: Nádori Lídia
Kiadó: Gondolat, 2004, második kiadás
Sorozat: Gondolat Világirodalmi Sorozat
341 oldal, keménytáblás, védőborítóval
új állapotban