Különös szó a magyar tilos. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint eredetet pontosan nem állapítható meg; gyökere talán a „titok” szóval függ össze. „Tilos”: más nyelvekben, „forbidden”, „verboten”, „defendu”, „proibito”, jelentése: „van tiltva”. A törvény tiltja; Isten tiltja. De: valahogy kívülről, a rajtunk kívül álló világ rendjétől származik a tiltás. A magyar „tilos” értelmében és értelmezésében ez is lakozik, de az ilyen fajta jelentése, rajtunk kívüli, rajtunk túli hangzása gyengébb. A „tilos lelkünkből jön, belülről; persze nem teljesen függetlenül Isten intésétől, vagy az emberek alkotta törvények parancsaitól. De mégis: "tilosba menni”, „tilosban járni” – érződik ebben egyfelől valami gyerekes, másfelől valami pogány árnyalat. Mindezt előrebocsátva marad a kérdés: mi tilos és mi nem tilos?
Tematikus összeállítás a kortárs magyar irodalom alkotásaiból. Kiváló szépírók, publicisták, a tárgykörben magukat mélyre ásó szakemberek írásait gyűjtötték egybe, akik egyszerre képesek kor- és tárgyszerűen, illetve nagyon személyes hangvételben beszélni. A 8. kötet szerzői: Ambrus Attila, Bakáts Tibor Settenkedő, Bárdos Deák Ágnes, Csányi Vilmos, Csejdy András, Dalos László, Farkas Zsolt, Farkasházy Tivadar, Fiala János, Fiáth Titanilla, Fodor Sánfor, Freund Éva, Garamvölgyi László, Háy János, Hovanyecz László, Jolsvai András, Juhász Attila, Karafiáth Orsolya, Koltai Tamás, Laczkó, Géza, John Lukacs, Márton László, Megyesi Gusztáv, Mészáros Sándor, Nagy József, Németh Gábor, Palotai Zsolt, Peer Krisztián, Saly Noémi, Szép Krisztina, Szőnyei Tamás, Szvetelszky Zsuzsanna, Tandori Dezső, Tódor János, Torma Tamás, Tóth Krisztina
Szerkesztette: Alexander Brody
Kiadó: Ulpius-ház, 2006
206 oldal, puhafedeles