Tartalom
Caspar David Friedrich képei magányos tájakat ábrázolnak, amelyeket a festő látásmódja látomássá szellemít át. Friedrich látomásai szinte a szó szoros értelmében foglyul ejtik nézőjük értelmét és fantáziáját: aki rájuk pillant, aki a mélyükbe lát, soha többé nem léphet ki belőlük, nem feledheti a tájakban rejtőző ismeretlen és elérhetetlen Isten sajátságos szomorúságát.
Földényi F. László, a nagy sikerű Melankólia-tanulmány szerzője ezúttal Friedrich életművéből kiindulva vizsgálja egy egész korszak, a német romantika buktatóit és kiútjait. Esszéje kihívás: Friedrich megfoghatatlan, elvont Ismeretlenjét a legláthatóbb oldalról, a képek felől közelíti meg és tárja föl. Olvasás közben szinte látjuk, hogyan festhetőek meg Friedrich eszményi tájai, hogyan válik el a pontosan megfigyelt előtér a ködbe vesző háttértől, a véges a végtelentől, hogyan küzdenek egymással a képek elemei. Ahogyan Friedrichnél egy képen belül különböző napszakok jelennek meg, úgy Földényinek sikerült sodró lendületű, izgalmas esszéjében párhuzamosan elemezni az életmű dilemmáit és a belőlük fakadó általános művészeti következtetéseket.
