Egy nap boldogság

Tartalom

elbeszélések

„Az irodalom foglalkozzon a múlttal, ne a jövővel. Ne eszméket elemezzen, hanem eseményeket mutasson be; az egyénre összpontosítson, ne a tömegekre. Legyen művészet, ne adja ki magát tudománynak. Mi több: a hit Istenben és a Gondviselésben az irodalom lényege. Megtudjuk belőle, hogy a véletlen csupán maszk a sors arca előtt. Az ember lépten-nyomon szeme előtt van azoknak az erőknek, amelyek tisztában vannak vágyival, bonyolultságával. Szabad választása van, ugyanakkor titokzatos erők irányítják. Az irodalom a szerelemnek és a végzetnek, az emberi szenvedélyek tébolyult hurrikánjának és a velük folytatott küzdelemnek a története.” (Isaac Bashevis Singer)

„Gyakran a betegség jobb ízű, mint a gyógyulás. Negyvenszázalékos halláskárosult vagyok, harmincszázalékos vak, hatvanszázalékosan szenilis, de azért még meg tudom tartani az előadásaimat, el tudom sütni a régi vicceimet, megakad a tekintetem a szép arcon, és vég nélkül hallgathatom a nők titkait, amelyeket ők bíznak rám az előadásomat követő reggeleken, miközben kávét kortyolgatunk, és lekváros pirítóst eszünk. És mielőtt felszállok a gépre, amelyik hazavisz vagy a következő előadás helyszínére, megcsókolnak, és én visszacsókolom őket, és mindig elmondom a jól begyakorolt szöveget: "Ha még élek, látogasson meg, amikor New Yorkban jár.” (részlet az elbeszéléskötetből)

Szerző: Isaac Bashevis Singer
Fordító: Dezsényi Katalin
Kiadó: Novella, 2001
302 oldal, keménytáblás