Elmentek a favágók

Tartalom

A második világháború utolsó évében az egyik budapesti napilap főszerkesztője a külügyminisztérium sajtófőnökségével együtt titokban elhatározta, hogy külföldi laptudósító címen egy újságírót küldenek ki Lisszabonba. Ebben az időben Portugália semleges fővárosa különböző fedőnevű és foglalkozású kémek gócpontja volt A magyar kormánynak a háborúból való kiugrás és a különbéke lehetőségei, az angol tárgyalási vonal elérése volt az igazi cél. Vécsey Gyulát, a fiatal és tehetséges egyedül élő újságírót szemelték ki erre a célra.
Lisszabonban Vécsey megismerkedett egy brazil könyv- és lapkiadóval. Az 1944 őszi sikertelen kiugrási kísérlet után elfogadta a brazil kiadó ajánlatát: jöjjön el Sao Paulóba a háborús országok történetének a megírására. Mire azonban megérkezett, a kiadó szívszélhűdésben meghalt. Fia a tervezett könyv helyett újságírói munkát ajánlott fel Vécseynek. A heti képes magazinjuk részére küldjön riportokat az Amazonas folyó melletti őserdőn keresztül vezető útépítésről. Jó fizetést kap és a felszereléséről gondoskodnak, de ott kell élnie az őserdőben a favágók és útépítők között, meg a folyó partján egy kis indián faluban.
A favágók nyomában halad az útépítés, mindig beljebb és beljebb az eddig ember nem járta őserdőben. Vécsey az indián faluból küldi a riportokat egy Salézianus misszió postájával. Az indiánok megkedvelték és befogadták, Tokokóval, az indián tolmácslánnyal meg is szerették egymást, de az elkészült út ünnepélyes felavatása után elbúcsúzik az indián falutól és Tokokótól, visszamegy Sao Paulóba, ahol a nemzetközi sikerű riportjai jutalmaként a képes magazin főszerkesztőjeként folytatja újságírói pályáját.

Szerző: Füry Lajos
Kiadó: Püski, Budapest, 1998
224 oldal, puhafedeles
jó állapotban