Lutra

„- A guta kerülget, amikor hol itt találok egy megkezdett pontyot, hol ott egy harcsát. Meg se eszi ez a disznó, csak megöli, kikezdi és otthagyja. Hát csak nem lehet letagadni, hogy a vidra pusztítja a halakat?
– Persze hogy nem! – dühöngött a vadász. – Itt kell lennie valahol – és lábával mérgesen toppantott Lutra felett pár méterrel –, de valami vén döggel van dolgunk, valami ravasz, öreg zsivánnyal, amelyet csak a véletlen ad kézre.”

Lutra, a magányos vidrahím a folyó partján él, egy vén nyárfa gyökerei alatt. A folyó ellátja élelemmel, békéjét semmi sem zavarja meg, bátorsága és gyorsasága megmenti az erdőben rá leselkedő veszélyektől. A legnagyobb veszedelem azonban az erdőn túlról érkezik, az emberek világából. Egy fiatal vadász ugyanis a fejébe veszi, hogy felkutatja a vidravárat, és megszerzi Lutra értékes prémjét.
Fekete István népszerű regénye nemcsak a folyók és nádasok állatait mutatja be, hanem a környéken élő halászok és vadászok életét is. A legfontosabb szereplő – akárcsak a szerző más műveiben – ezúttal is maga a természet, amelyet az író csodálatos megelevenítő erővel varázsol elénk. A közkedvelt állatregény most Csergezán Pál klasszikus rajzaival jelenik meg.