Stefan Zweig
Tartalom
Három élet – Egy életrajz
Oliver Matuschek Zweig-életrajzát érdemes közvetlenül Zweig önéletrajza, A tegnap világa után elolvasni, mert ugyanazt az életet és írói pályát más szemszögből, más megvilágításban látni nem mindennapi szellemi élvezet. Matuschek értelemszerűen több passzust idéz az önéletrajzból, és mintegy szembesíti Zweiget a saját verziójával. Nagy csúsztatásokon, füllentéseken nemigen kapni rajta a népszerű írót, de az ember persze hajlamos az önkozmetikára, és ez alól A tegnap világá-nak kissé álszerény, rejtőzködő hőse sem volt kivétel.
Éppen ezt a rejtőzködést igyekszik feloldani, megfejteni az irodalomtörténész, alapállása a józan rokonszenv, innen közelíti meg és tárja fel Stefan Zweig rendkívül gazdag életanyagát.
Zweig egyébként sem a teljesség igényével írta meg visszaemlékezéseit, nagyon is tudatosan válogatta ki eseménydús életéből, hogy miről óhajt írni és miről inkább hallgatni: például házassági bonyodalmairól, egyáltalán – a magánéletéről. Szellemi és lelki alkatából következett továbbá, hogy szerette kiszínezni a dolgokat, később már maga is elhitte, hogy egyes események olyan anekdotaszerűen zajlottak le, mint ahogy elmesélte őket. Matuschek visszahelyezi a színes jeleneteket – például Károly császár és király végleges távozását Ausztriából – a prózai valóságba, ám ezzel csak fokozza érdekességüket.
Stefan Zweig a XX. század első felének szinte minden jelentős alkotójával találkozott „három élete” – az 1918-ig tartó bécsi, az ezt követő salzburgi, végül az emigrációban töltött évek – során, a Csillagórák és az önéletrajz csak ízelítőt adnak ezekből a találkozásokból, valamint a négy földrészen tett utazásokból, Matuschek életrajza viszont híven rögzíti az író életének minden eseményét egészen Petropolisig, az 1942-ben elkövetett öngyilkosságig. Ami azonban a legfontosabb: megtudjuk, milyen indíttatásból, milyen körülmények között születtek meg a máig igen népszerű novellák, életrajzok, tanulmányok, regények. A „Steffzweig” pedig szeretetreméltó, lelkesedni és felháborodni mindig kész, régi vágású osztrák úriemberként áll végül előttünk, mint meghitt ismerős, maga is regényalak.
Szerző: Oliver Matuschek
Fordító: Haynal Katalin, a versbetéteket N. Kiss Zsuzsa fordította
Kiadó: Európa, 2008
498 oldal, keménytáblás