Szóló

Tartalom

— Jegyzetek —

Szólista – széles repertoárral. Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó egy éve elhunyt igazgatója világéletében kórustag volt: minden iskolájában, minden munkahelyén, minden „kórusban” szívesen dolgozott, és mindenütt mindenkinek természetes volt, hogy szólót énekel. Aki gyerekfejjel címszerepet kap az iskolai színtársulatban, az felnőttként is a legkeményebb munkát követelõ fõszerepekkel tartozik a közönségnek – mintha ez lett volna az életelve, a szigorú, csöndes elvárása magával szemben. Dramaturgként kijárta az élet színiiskoláját, tanárként generációkat nevelt fel, kiadói szerkesztõként, majd főszerkesztõként, igazgatóként negyven éven keresztül szolgált egy megszállott irodalmi műhelyt: az Európát. Szerelmes elhivatottsággal kórusokat hangolt össze, aztán a legkülönfélébb színpadi és irodalmi műfajokban szólózott nekünk. Ez a kötet zömében rádiós jegyzeteinek gyűjteménye, így vagy úgy mindannyian benne vagyunk, akikkel pályája során együtt énekelt. Köszönjük, nem felejthetjük el. Osztovits Levente (Győr, 1940. szept. 7.–Budapest, 2006. június 16.) dramaturg, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1965-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, és még abban az évben az Európa Könyvkiadó szerkesztője lett. Dramaturgként dolgozott a veszprémi Petőfi Színház, majd a kecskeméti Katona József Színház, késõbb a debreceni Csokonai Színház kötelékében. 1972-től drámatörténetet oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Egyetemen, 1990 óta az intézmény színházelméleti tanszékét vezette. Az Európa Könyvkiadónak 1973-tól fõszerkesztője, 1988-tól igazgatója volt. Számos művet fordított, többek közt Francis Scott Fitzgerald, Carson McCullers, Truman Capote, Gerald Durrell, Samuel Beckett munkáit, és Közvetítések címmel tanulmánykötetet publikált az angol és az amerikai irodalomról. Díjaival, kitüntetéseivel nem szeretett hivalkodni.

Szerző: Osztovits Levente
Kiadó: Európa, 2007
133 oldal, keménytáblás, védőborítóval
új állapotban