Ez vagyok én, Edicska
„Mindig nagyon spontán törnek rám a vágyak, és ez gyakran káros.”
Egy fiatal orosz költő a hetvenes évek közepén egyszer csak New Yorkban találja magát: ment ő is a sok ezer, főleg zsidó származású emigránssal, de legfőképpen a szerelmével, Jelenával együtt, hogy megtalálja a szabadságot és emberi méltóságát. S aztán pillanatok alatt az élet legaljára kerül – segélyen tengődik, az amerikaiak számára ő nem költő, hanem egy megvetett senki –, ráadásul Jelena is elhagyja: megszédítik a gazdag amerikaiak, s az őrült, nincstelen Edicska már nem kell neki.
De Edicskát kemény fából faragták: ha kell, az egész civilizációval szembeszáll szerelméért s leginkább azért, hogy önmaga maradhasson: független, gondolkodó, a világ berendezésén változtatni akaró emberi lény. Edicska forradalmár akar lenni, hogy fegyverrel a kezében harcoljon egy olyan világért, amelyben nem rabolhatják el egy szegény költő szerelmét, lelkét, méltóságát azok a pénzes és hatalmas emberek, akik Amerikában is ugyanolyanok, mint a Szovjetunióban.
A regény a nyolcvanas években nagy sikert aratott Nyugaton (Limonovot „az orosz Henry Miller”-ként reklámozták), majd a kommunizmus bukásának éveiben az egyik legnagyobb bestseller volt Oroszországban. Azóta is valóságos legenda – miközben Eduard Limonov már nemcsak az orosz irodalom különös, egyéni hangú képviselője, akinek óriási életmű van a háta mögött, hanem az orosz radikális ellenzék vezéralakja.
Szerző: Eduard Limonov
Kiadó: Európa, Budapest, 2011
547 oldal, puhafedeles
