Selyemfal

Mióta ​ismerem és olvasom, Constantin Virgil Bănescu minden újabb verseskötetével igazolja sejtésemet, hogy tulajdonképpen zen-költő, akinek érzékenysége és gondolkodásmódja a távol-keletiek derűs bölcsességével, vagy az upanisadok időtlen szellemiségével rokonítható. A Selyemfal trilógia korunk egyik legbámulatosabb lírai vallomása.

Bobiţă elszánt hite a költészetben, illetve szelíd és végtelenül vonzó lírikus alkata ismételten meggyőznek arról, hogy a költők közül talán őt sújtotta leginkább a világ legnehezebben elviselhető áldása. Elfogadta, és elment a legvégső határig. Szilárd meggyőződésem, hogy az ő költészetének semmi köze nem volt nemzedékünk szemtelenségéhez vagy sokszor tudatlan és üres lázadásához. Senkire sem illik jobban Otto Stoessl évszázados megállapítása: Lebensform und Dichtungsform (Életforma és versforma). Ő volt az új évszázad román költészetének legnagyobb koraérettje. Valahányszor meginog az irodalomba vetett hitem, többek közt az ő intenzíven ragyogó verseihez fordulok.

Claudiu Komartin
román költő, műfordító

Szerző: Constantin Virgil Bănescu
Kiadó: Syllabux, Budapest, 2017
213 oldal, puhafedeles

Fordította: Mihók Tamás