Skizofrén evangélium

„Bohumil Hrabal korábban kezdett el írni, mint ahogy e prózára összpontosító válogatásunkból kitetszik. Az előzmény néhány verseskötet volt, tiszta líra, mely az adott irodalmi közegben a poetizmusból és a késői szürrealizmusból tanult. De igazságtalan volna az ifjonti szárnypróbálgatás e korszakát pusztán átmenetinek vagy epigonnak jelölni. A későbbiekben sohasem derült ki ilyen egyértelműen, hogy a lírai elem Hrabalnál lényegbevágó. Tehetségének epikus és lírai-epikus oldala csak később fejlődött ki, de az eredeti beállítottságot mindig tévedhetetlenül felismerjük benne. Ezt esszéjében Václav Cerny is említi, aki szerint Hrabal prózaversei, melyek az akkoriban betiltott Poupata (Rügyek; Gyöngéd és indulatos szövegek 1938-1952-ből) című kötetben jelentek meg, »a legjobbat képviselik, ami poetizmusunkból megmaradt, az álmodozást, amely szabadon játszik az élettel, a világgal, a világmindenséggel...« (Václav Cerny: Bohumil Hrabal találóskérdései. Szamizdat. 1975, 13. oldal).” – Előszó, Hrabal útja a tiltott határán, részlet
A Skizofrén evangélium Hrabal korai, a magyar olvasó előtt mindeddig jórészt ismeretlen műveiből ad kitűnő válogatást.

Szerző: Bohumil Hrabal
Fordító: Hap Béla, Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, Tőzsér Árpád, Varga György, V. Detre Zsuzsa
Kiadó: Kalligram, Pozsony, 1996
Sorozat: Visegrád Könyvek
437 oldal, keménytáblás, védőborítóval
jó állapotban